Mivel nagyon szerettem lakberendezni, átalakítani, csinosítani, és összhangra törekedni a környezetemben, rátaláltam a környékünkön egy nagyon izgalmas családi házra, intim kis kerttel. Abban bíztam, hogy az új feladat, egy más környezet jó hatással lesz az amúgy már nagyon válságos, széthullóban lévő kapcsolatunkra. Ez volt az utolsó előtti próbálkozás.
Belekapaszkodtam ebbe a lehetőségbe, mert még gyáva voltam feladni, elengedni a házasságomat, és azt gondoltam, ezzel még menthető lesz, ha egy olyan tágas otthont teremtek, ahova jöhetnek majd az unokák is játszani. Mint utólag kiderült, ez csak egy elkerülés, időhúzás volt a részemről, mert még nem mertem szembenézni a valósággal.
Rábeszéltem a férjemet az adásvételre, és gőzerővel belevetettem magam a felújításba, átalakításba. A férjemnek ehhez az egészhez már semmi kedve nem volt, rám bízta az egész belső tér megálmodását. Egyedül választottam ki a burkolattól kezdve a függönyig mindent, és egy időre elfelejtkeztem a boldogtalanságomról, mert kitöltötte az űrt egy új remény.
Két évig éltünk itt közösen, és minden egyes nap megkaptam, hogy Ő nem szeret itt lakni, mert minden zavarja, nem érzi jól magát. Miután már egy ideje édes hármasban voltunk ebben a kapcsolatban, egy csöndes estén feltettem neki a kérdést, hogy kettőnk közül kellene választania, mert én ebbe a helyzetbe belebetegszem. Mivel az elfáradt és megunt házasságunkat én egy újabb lakás projekttel, a Férjem pedig egy stabil szerető beiktatásával próbálta feldobni. Ezt oly annyira publikussá tette, hogy bevitte a baráti körbe, közös vállalkozást indítottak. Engem ez olyan megalázó helyzetbe hozott, hogy házisárkánnyá váltam, és fizikai tüneteim jelentkeztek. Ekkor döntöttem el, hogy magamnak mindennél fontosabb vagyok, és lépnem kell.
Amikor elköltözött a legény lakásába, én még további három évet éltem itt egyedül, míg nem egy betörési kísérlet kapcsán teljesen összetörtem. Éppen a reggeli zuhanyozásból kilépve, a nappali ablakában egy sötét alakot pillantottam meg, aki erősen tekintgetett befelé, majd a hátsó bejárati ajtó feszegetésével egyértelmű volt a szándéka. Ott, a helyszínen elfogták a rendőrök, én pedig a sokadik sokk után meghírdettem a házat.
Sikerült egy vevőt találni, aki elég rafináltnak bizonyult, és rejtett hibára hivatkozva az erősen lealkudott vételár felét elbuktam. Ebben az érzelmileg zaklatott és bizonytalan helyzetben ez iszonyúan megrázott, hiszen egyedül kellett felelősségteljes döntéseket meghozni. Szaladgáltam fűhöz-fához, építésztől ügyvédekig, de a helyzet nem változott.
Nagyon nehéz, és fájdalmas volt elengedni ezt az ingatlant, a közös múltunkat, összepakolni 25 év minden felhalmozott ingóságait, emlékeit. Megsirattam, elgyászoltam a múltat, de valahol belül éreztem, hogy egy új, izgalmas élet vár rám.
Lélekmentor | Life coach | Mediátor