A választások előtti felfokozott, zűrzavaros időszakban lehetőségem volt elutazni egy távoli buddhista kis országba. Úgy éreztem, szükségem van arra, hogy egy időre kilépjek ebből a zajos, bizonytalan közhangulatból.
Sokszor észre sem vesszük, mennyire beszippant minket a külvilág nyugtalansága. A hírek, a félelmek, a folyamatos információáradat lassan belül is feszültséget teremtenek.
Én akkor csak egy dolgot szerettem volna: eltávolodni egy kicsit mindentől. Lecsendesedni. Újra meghallani a saját belső hangomat.
Nem véletlenül érkezünk meg bizonyos helyekre
Ez az út sokkal több volt egyszerű utazásnál, egy belső elvonulás is volt egyszerre.
A médiából harsogó háborús fenyegetettség ellenére az utazás meglepően könnyedén zajlott. Mintha végig azt éreztem volna: ha valahová valóban mennünk kell, oda az élet megtalálja az utat.
Egy ilyen helyre talán senki sem érkezik véletlenül. Mindannyiunkban ott volt egy tiszta szándék, egy belső keresés.
Bennem ez úgy fogalmazódott meg, hogy szeretném letenni azokat a terheket, amelyeket túl régóta cipelek magammal. Azokat a láthatatlan súlyokat, amelyek sokszor észrevétlenül húznak vissza bennünket.
Kapcsolódások generációkon túl
A csoportunk tagjai egészen különböző életkorból és élethelyzetből érkeztek. Mégsem számított sem a kor, sem az eltérő háttér. Valahogy mindenki ugyanazt kereste: egy kis békét, egy kis kapaszkodót önmagában.
Nagyon érdekes volt látni, ki hol tart az életében, milyen megküzdési stratégiákat választott, és hogyan próbál egyensúlyt teremteni a saját világában. Sokszor idegenektől kapjuk a legfontosabb tükröket.
A csend gyógyító ereje
Az első héten egy buddhista szerzetes vezetésével templomokat és szent helyeket látogattunk meg. Ezekben a terekben volt valami nehezen megfogalmazható nyugalom.
Nem a látványuk érintett meg leginkább, hanem az a csendes jelenlét, amit ott érezni lehetett. Mintha egy pillanatra megszűnt volna a külvilág zaja, és amikor körülöttünk csend lesz, talán végre önmagunkat is tisztábban halljuk.
Amikor a test fellélegezhet
A második hét teljesen más minőséget hozott. Egy óceánparti ayurvéda központban tölthettünk időt, ahol a testi feltöltődés lassan lelki megérkezéssé alakult.
Pihenés.
Egyszerűség.
Figyelem.
Talán sokkal kevesebbre lenne szükségünk a valódi jólléthez, mint amit a világ folyamatosan el akar hitetni velünk.
Mit hoztam haza ebből az utazásból?
A legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy a boldogságot és a belső békét nem kívül kell keresnünk.
Az ott élők jóval szerényebb körülmények között élnek, mint mi, mégis mosolyognak, nyitottak és segítőkészek. Nem tűnt úgy, hogy állandóan valamire várnának ahhoz, hogy jól lehessenek.
Emlékeztettek arra, hogy a jóllét nem a külső körülményeken múlik, hanem azon, hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz.
Hálát érezni azért, amink van.
Szeretettel fordulni mások felé.
És vigyázni a saját belső egyensúlyunkra.
Amit szeretnék megőrizni
Az utazás véget ért, de valami mégis velem maradt belőle. Egy csendesebb belső állapot. Néhány mély emberi kapcsolódás, és annak a felismerése, hogy a belső béke nem egy egyszeri élmény, hanem napi gyakorlás.
Talán ezért érzem most különösen fontosnak a lelassulást, az emlékezést és azokat az apró szokásokat, amelyek segítenek újra és újra visszatalálni önmagamhoz. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak szüksége lenne időnként egy olyan térre, ahol újra meghallhatjuk a saját lelkünk halk üzeneteit.
Szerző: Kircsi Kata
Lélekmentor | Otthonszervező | Life Coach
Szia! Kata vagyok, otthonszervezéssel, valamint coachinggal támogatlak abban, hogy a rend ne csak a szekrényedben, hanem a mindennapjaidban és a lelkedben is megjelenjen. Hiszem, hogy egy jól szervezett otthon erőt ad a változáshoz, és segít visszatalálni a belső egyensúlyhoz. Tarts velem, és alakíts ki olyan otthont, ahol végre fellélegezhetsz!
Jelentkezés konzultációra:
Vagy keress telefonon!
Munkanapokon 9-16 óra között, az alábbi telefonszámon
érsz el, vagy küldj bármikor SMS-t és visszahívlak: