Amikor összekerültünk, a 20-as éveink közepén jártunk, és mindketten túl voltunk már egy sikertelen házasságon, egy három éves kisfiúval ráadásként. Egy céges, buszos kiránduláson ismerkedtünk meg, és az elején én nem is vettem komolyan a közeledését. Azonban olyan konkrét, hosszú távú céljai voltak velem, ami számomra is inspiráló volt. Emlékszem, egy értekezleten a zsebembe csúsztatott egy cetlit, amin ez állt:
„Tudom, hogy jó feleség, jó szerető, és jó anya leszel!”
Húsvét előtt mutatta be a kisfiát, és én nagyobb izgalommal készültem, mint az esküvőmre. Fogalmam sem volt, hogyan kell egy ilyen érzékeny kisgyerekkel bánni, hogyan fogad el, hogyan tudunk közös nevezőre jutni egy szoros apa-fiú kapcsolatban. Sokszor éreztem magam betolakodónak, mert nem értettem a gyerekek nyelvén. Igyekeztem játékosan, gondoskodóan hozzáállni a feladathoz, de a volt feleség sem igazán könnyítette meg a helyzetemet. Ez a görcs csak akkor oldódott bennem, amikor megszületett a közös gyermekünk, és a tesók jól kijöttek egymással. Sokat kirándultunk a közeli hegyekbe, találkoztunk barátokkal, ahol hasonló korú gyerekekkel bandázhattak.
A férjem még ekkor végezte estin az egyetemet, készült a vizsgáira munka után. A háztartás, a gyerekek logisztikája, hogy minden nap legyen meleg vacsora, másnap tiszta ruha és lakás, az én feladatom lett. Ésszerű, racionális heti tervezéssel kevés pénzből tudtam gazdálkodni, hiszen mindketten a nulláról kezdtük a közös életünket, igaz, nagy tervekkel és reményekkel.
Fontos volt számunkra a közös perspektíva kialakítása, hogy itt tartunk most, és hova
szeretnénk eljutni 3-5 év múlva. Egy szuterén 1 szobából álló lakásban kezdtünk, ahol sem víz, sem fürdőszoba nem volt. Azonban a kreativitásunknak köszönhetően, élhetően berendeztük. Lépésről lépésre, ahogy az anyagiak és a lehetőségek megengedték, költöztünk egyre nagyobba. Egy kis szülői segítséggel sikerült egy tanácsi szükséglakást megszerezni, amit saját erőből felújítottunk. Ebben az időszakban indultak a vállalati gazdasági munkaközösségek, és a férjem meglátta ebben a lehetőséget. Miközben készült a doktori címére, az utcát söpörte esténként.
Ennek köszönhetően 3 év múlva már egy 3 szobás szövetkezeti lakásba költözhettünk, ahol a gyerekeknek jutott külön szoba. Ez minőségi változást hozott az életünkbe, hiszen nagyobb lett a tér, és én is visszamentem dolgozni.
A férjem szépen haladt a ranglétrán a karrierjében, én viszont a család biztonságos, meleg hátterét biztosítottam, ahova öröm volt haza jönni. Ez azonban egyre nagyobb logisztikát, szervezést igényelt, ami nem mindig ment egyszerűen.
Én azonban igyekeztem az elvárásoknak megfelelni…
Lélekmentor | Life coach | Mediátor