Két hét telt el azóta, hogy a reggeli beágyazással elkezdtük a közös munkát. Addigra ez a mozdulat már természetessé vált számára. Nem kellett figyelnie rá, egyszerűen megtörtént, néha még fotót is küldött róla, mintha ezzel is megerősítené magában: igen, ezt most már betartom.
A következő alkalommal egy új terület került fókuszba: a munkaasztala. Otthonról is sokat dolgozik, így ez a tér az elmúlt időszakban egyfajta gyűjtőhellyé vált. Cetlik, papírok, félbehagyott feladatok, tollak, töltők, számlák, egy kulacs, egy szemüvegtok, és egy régi, megtelt jegyzetfüzet, lejárt szórólapok és egy hőmérő doboza, amiről ő sem tudta, miért van ott.
Amikor ránézett, elnevette magát.
„Itt szoktam elbukni. Elkap a lendület, mindent rendbe teszek, aztán pár nap múlva megint szétesik.”
Amikor a rend csak fellángolás
Ismerős működés. Időnként jön egy nagy lendület, egy alapos rendrakás, majd ahogy visszatérnek a hétköznapok, a rend lassan elfogy. Nem azért, mert ne lenne igény rá, hanem mert nincs mi megtartsa.
Beszélgetés közben többször elhangzott tőle egy mondat: valahova csak leteszi, majd később elpakolja. A „később” azonban ritkán érkezik meg.
Nem rendet rakunk, hanem helyet keresünk
Itt nem az volt a kérdés, hogyan takarítsunk ki újra. Az csak ideiglenes megoldás lett volna. Inkább azon gondolkodtunk, hogy mi az, aminek valóban helye van ezen az asztalon, és mi az, ami csak megszokásból maradt ott.
Lépésről lépésre végigmentünk a tárgyakon, és mindegyikhez próbáltunk egyértelmű helyet találni. Nem tökéletes rendszert, csak olyat, amihez könnyedén vissza lehet térni.
Egy ponton megállt, és azt mondta:
„Tulajdonképpen eddig sosem döntöttem el, minek hol van a helye. Csak mindig ott maradt, ahová letettem.”
„Egy perc belefér”
Amikor a helyek kialakultak, egyetlen apró szokásban maradtunk. Este, munka után, egy perc. Nem takarítás, nem rendszerezés, csak visszapakolás.
„Egy perc belefér” – mondta. „Végül is így lett a beágyazásból is szokás.”
Pont ez volt a cél: nem nagy nekifutás, hanem egy olyan mozdulat, ami belefér a mindennapokba.
A változás, ami belül történik
Amikor a helyek kialakultak, egyetlen apró szokásban maradtunk. Este, munka után, egy perc. Nem takarítás, nem rendszerezés, csak visszapakolás
Az asztala azóta sem tökéletes, és nem is kell annak lennie. Ami megváltozott, az inkább az, ahogyan ránéz. Már nem halogatja a rendrakást, mert nem nagy feladatként tekint rá, hanem a nap természetes lezárásaként.
Ahogy ő fogalmazott:
„Nem is az asztalt rendezgetem. Inkább magammal kötök egy megállapodást.”
Otthonszervezőként számomra itt válik igazán fontossá a rend. Amikor már nem a tárgyakról szól, hanem arról, hogyan tud valaki együttműködni a saját terével, és közben egy kicsit önmagával is. Ha te is gyakran érzed úgy, hogy a rend csak fellángolás, és jólesne ebben nem egyedül gondolkodni, szívesen dolgozom veled. Keress meg nyugodtan.
Szerző: Kircsi Kata
Lélekmentor | Otthonszervező | Life Coach
Szia! Kata vagyok, otthonszervezéssel, valamint coachinggal támogatlak abban, hogy a rend ne csak a szekrényedben, hanem a mindennapjaidban és a lelkedben is megjelenjen. Hiszem, hogy egy jól szervezett otthon erőt ad a változáshoz, és segít visszatalálni a belső egyensúlyhoz. Tarts velem, és alakíts ki olyan otthont, ahol végre fellélegezhetsz!
Jelentkezés konzultációra:
Vagy keress telefonon!
Munkanapokon 9-16 óra között, az alábbi telefonszámon
érsz el, vagy küldj bármikor SMS-t és visszahívlak: